Forgassunk élőszereplős GTA jeleneteket Budapest utcáin!

Ezúttal megmutatom, hogyan kelthetjük életre kedvenc videójátékunkat, élő szereplőkkel, szinte bármilyen helyszínen, egy 360 fokos kamerával és egy derékra rögzített kameratartó rendszerrel.

Az alapkoncepció, hogy egy derékra rögzített láthatatlan szlefibottal olyan hatást érhetünk el, mintha a kamera a hátunk mögött lebegne. Ebben a videóban most láthatod a teljes felvételi- és utómunka folyamatot is, mely során utólag állítom be a különböző kameramozgásokat:

Úgy gy gondolom, hogy a 360 fokos kamerákban lehetőség van, akár úgy is, hogyha a velük készült felvételeket a hagyományos filmes formátummal próbáljuk kombinálni. Erről a témáról már találhatsz korábbi anyagokat itt, a blogomon, vagy épp a YouTube csatornámon, és ezúttal is valami ilyesmiről lesz szó: 360 fokos kamerával forgatva kihasználjuk a nem mindennapi, érdekes látószögeket.

A korábban bemutatott #flyingcam technikámhoz hasonlóan ezúttal is kísérletezhetünk különböző házi praktikákkal, akár horgászövekkel, vagy hasonló szerkezetekkel, de ezúttal egy kifejezetten ilyen célra készített övvel mutatom be a trükk lényegét.

Közelebbről szemügyre véve látszik, hogy a hátrész egy nagyon kemény műanyagból készült, ami tökéletesen fölfekszik az ember derekára, és aztán nem is mozdul el sehova. Másrészt az előlapon is egy nagyon stabil rögzítő szerkezet kapott helyett. És azáltal, hogy ez a csatlakozás apró fogaskerekekhez hasonlóan lett megoldva, hogyha egyszer meghúzzuk, nem tud kilazulni, és így a kamera soha nem fog lekonyulni.

Persze, kellenek kompromisszumok, mert például, azt tapasztaltam, hogy a teljes hosszra kihúzott "szelfibot" bizony így sem teljesen stabil.

Gördeszkázás, bringázás vagy evezés közben kicsit jobb a helyzet, de gyalogolva sokszor megremeg a kamera, amit az ultra-hatékony stabilizáció sem tud már tökéletesen kompenzálni. De hogyha GTA jelenetekről van szó, igazából nincs is szükségünk olyan hosszú rúdra, és magas, drónszerű beállításokra. A videójátékban is kicsit alacsonyabb szögben követhetjük a főhősünket.

Úgyhogy általában csak két egységet húzok ki az úgynevezett láthatatlan szelfibotból, és azok közül is a két legvastagabbat. Egy másik fontos trükk, hogy valóban jó erősen csavarjuk rá a rúd végét a foglalatra. Annak ellenére, hogy az övön lévő kis alátét is forgatható, azt javaslom, azt hagyjuk alapállapotban, és csak a rudat csavarjuk, ameddig engedi. Hiába van rajta egy gumi markolat, ilyenkor inkább fölötte fogjuk meg, mert a vége felé a gumi el fog forogni a bot felületén, és nem tudjuk erősebbre húzni.

A felhelyezéshez először is oldalt fordítom magamon az övet, és csak annyira húzom meg, hogy éppen ne essen le. Nem kell túl szorosra húzni, csak annyira, hogy ebben a pozícióban kényelmesen fel tudjuk szerelni a kamerát. Aztán ha ez megvan, az egészet a végleges helyére forgatom, és erősen meghúzom az övet a derekamon.

És ezen ponton két választási lehetőségünk van. Én általában nem használom a telefonos appot, hanem inkább mindent a kamerán állítok be. Így az akkumulátor is tovább bírja. De ebben az esetben talán érdemes kompromisszumot kötni. Ugyanis az egyik lehetőség, hogy amíg még oldalt van a kamera, gyorsan elindítom a felvételt, majd amikor végeztem, kilazítom az övet, hogy ismét hozzá férjek a kamerához, és le tudjam állítani.

A másik megoldás, hogy WiFi-n keresztül csatlakoztatom a kamerát a telefonhoz. Így aztán akkor indítom el és állítom le a felvételt, amikor csak akarom, és nem lesznek fölösleges jelentek a snittek elején és végén. A wi-fi kapcsolat másik előnye, hogy így élőben tudom ellenőrizni a felvételt, és ha azt látom, hogy nem tökéletes a szög, még tudok rajta állítani. Illetve a ruházatomat is le tudom ellenőrizni.

Legtöbbször a ruha alá veszem föl az övet, de ez sajnos elég furcsa dolgokat eredményez a rúd tövénél. Szóval nem árt megnézni, hogy mutat a felvételen. A másik megoldás a hátizsák. Azzal szépen el tudom rejteni az övet a felvételről, még akkor is, ha egyszerűen csak a ruhán kívülre csatoltam föl.

A lényeg hogy először is jól válasszuk meg a rúd dőlésszögét, körülbelül 45 föl körül. Másodszor, a rúd hosszával állítsuk be a távolságot: én 70-72 centire húzom ki a rudat.

Hogyha mindent jól csináltam, az utómunka már gyerekjáték, akár az ingyenes Insta360 Studo programban, akár Premiere Pro-ban. Hogyha kíváncsi vagy az utómunka lépéseire, nézd meg a bejegyzésben található videóban, ahol magához a felvételhez is további hasznos illusztrációkat találhatsz! 

És hogyha kíváncsi vagy további 360 fokos fotós és filmes technikákra, és szívesen velem tartanál a 360 fokos utazóblogom állomásain, iratkozz fel a csatornámra, és nézz körül a videó lejátszási listáim között is!