Egy kis város Sri Lanka középső táján, ahol minden az elefántokról szól: napközben a városszéli kis folyóban hűsölnek, majd az utcákon végigtrappolva az elefántárvaház területén vigyáznak rájuk és gondoskodnak róluk.
Tarts velem virtuálisan, nézd meg az elefántcsordát, és egy-egy elefántot is közelebbről, fürdőzés közben és a napi rutinjuk során. És bár tudjuk, hogy szarból nem lehet várat építeni, Pinnawala műhelyeiben elefántürülékből még papírt is gyártanak...
(A tökéletes VR élmény érdekében mobileszközön a címsorra kattintva nyisd meg az alábbi videót - ne a "lejátszás" gombra kattints)
A Maha Oya folyó partján fekvő kis városkában immár húsz éve gyártanak elefántürülékből készített papírlapokat, füzeteket, és természetesen, ehhez elefántra is szükségük van. A városban működő elefántárvaház lakói szolgáltatják a szükséges alapanyagot, akik nap közben a városszéli fürdőhelyükön ejtőznek.
A folyóparton mindennapos látvány, ahogy a csorda a számukra sekély kis folyóban hűsöl, míg egy-egy kiválasztott példányt épp a turisták mosdatnak a part menti vízben.
A parton étterem és kávézó is helyet kapott, amelyek teraszáról nézhetjük a tájat és az állatokat. Ám közelebb merészkedve egészen a folyó sziklás partjára is lesétálhatunk, ahol egy láncokkal elkerített részen, pár méterre találjuk magunkat a hatalmas állatoktól. Sőt, olykor innen látszik igazán, hogy valójában milyen nagy területen mozoghatnak itt az állatok, és egyes elefántok a csordától leszakadva, akár messzebb is elkóborolhatnak, ha épp ahhoz van kedvük.
Jó eséllyel mindig akad egy-egy bátrabb kis elefánt, aki közvetlen közel férkőzik a látogatókhoz, és az ormányát kinyújtva üdvözöl bennünket, megérintve a feléje kinyújtott kezeket.
Ám a forró napon hiába állnak bokáig a vízben, egy kis hűsítő fürdőnek mindig örülnek az állatok. Úgyhogy egy hatalmas vízsugárral szokták a gondozók locsolni őket, hogy ne csak a lábuk, hanem a hátuk is vizes legyen kicsit. Ennek szemmel láthatóan mindig nagyon örülnek: ilyenkor feltartják az ormányukat és legyező mozdulatokkal lebegtetik a füleiket.
A nap érdekes mozzanata, amikor a fürdőzés végeztével az elefántok keresztültrappolnak a városon. A zuhanyzási idő vége felé éles sípszó jelzi, hogy valami történni fog, majd a gondozók összeterelik az állatokat, sőt, a vezér elefántra még fel is ülnek, és úgy vezetik ki őket a folyómederből.
Az üzletek bezárnak, és az utca embereit biztonságos pontokra terelik, míg az elefántok először csak lassabb, majd szaporább léptekkel haladnak a keskeny utcán, ahol pár perce még járókelők sétáltak. A csorda végén pedig az elefántborjú zárja a sort.
Az óriások nyomában hamarosan megjelenik egy kis talicska is, és az egyik gondozó egy méretes lapáttal ered utánuk, alapanyagot gyűjteni a papírgyártáshoz. Majd ahogy elvonultak az elefántok, ismét kipakolnak az üzletek teraszára, és újraindul az élet a kis városban...
Az elefántokat követve a várost kettészelő főút túloldalán a fenti szálláshelyükön is meglátogathatjuk őket. Ott már hatalmas területen, szabadon legelhetnek. Ráadásul ketrecek helyett csak egy sor szikla választja el őket a látogatóktól, így remélhetőleg az állatkertben tartott társaikhoz képest itt nekik egyáltalán nincsen bezártságérzetük.
