Mik is ezek a 360 fokos fotók és videók? Hogyan néz ki egy ilyen kép a gyakorlatban? Milyen minőségi korlátai vannak a formátumnak? Most minden kiderül!

Igyekeztem összegyűjteni a leggyakoribb kérdéseket a 360 fokos fotós és videós témában, kezdve a kamerákkal, a velük készült képekkel és videókkal, egészen a technikai kihívásokig és esetleges tartalmi problémákig, összegezve mindazokat a visszajelzéseket, amiket ilyen alap kérdésekben kapni szoktam.

Első körben kezdjük az alapokkal, mert talán, ha ezeket sikerül tisztázni, más téren is közelebb kerülünk majd a megoldáshoz.

Szóval, mik is ezek a 360 fokos fotók és videók?

Ugye, még iskolából tudjuk, hogy a kört alapvetően 360 fokra osztjuk, amin belül a 90 fok egy negyed fordulat, 180 a fél, és 360 a teljes. Tehát ez arra utal, hogy teljesen körbe tudunk fordulni, teljesen körbe tudunk nézni egy térben. A dolog csak ott sántít egy kicsit, hogy itt valójában nem síkról, hanem tényleg egy térről beszélünk. Tehát 360 fokos tartalmak esetén nem csak körbe, hanem le és fel is tudunk nézni, és persze bármilyen köztes irányba.

Az emberek nagy része, ha máshol nem is, a Google Street View oldalán már biztosan találkozott ezzel a formátummal, bár a gömbpanoráma alapkoncepciója korántsem új keletű dolog. Sőt, a fotós világban több évtizedes múltra tekint vissza a technika: egy nagy látószögű objektívvel felszerelt hagyományos géppel és egy panorámafejjel is lőhetünk ilyen képeket. Persze némi plusz utómunkát igényel ilyenkor a dolog.

A nagy áttörés azonban ott jelentkezett, amikor 4-5 évvel ezelőtt a cégek elkezdtek több objektívet pakolni egy gépbe, és ezzel egy kattintással elérhetővé vált a panoráma kép. Hogy ez miért jó? Például azért, mert a korábbi verzióból egy nagyon fontos dolog hiányzott, ami szerintem a fényképészet alapja: a pillanat megörökítésének lehetősége.

Mire 6 kattintással körbefotóztunk egy teret, a pillanat már rég elillant. Nem lehetett 360 fokos pillanatképeket csinálni, elkapni egy-egy izgalmas, megismételhetetlen momentumot. Szóval egyértelművé vált, hogy itt egyszerre több, minimum 2 kamerára van szükség, amik jobb esetben egy kameraházba vannak szerelve, és szinkronban működnek.

A lent látható Xiaomi Mi Sphere (vagy az európai piacra szánt narancs színű változata, a Madv360) fotózás céljára jelenleg az egyik legnagyobb felbontású nem professzionális, tömegfelhasználásra gyártott, kétobjektíves kamera.

A videózásnál volt egy másik nagyon népszerű irány, amikor a kamerák szinkronizációja utólag történt meg. Pár éve még a lent látható akciókamera rigekkel lehetett játszadozni. és az így készült felvételeket utólag kellett összeszinkronizálni és összeilleszteni.

Azonban ma már a legtöbb 360 fokos kameránál egybe van építve a kettő vagy több kamera, és így mind fotózni, mind filmezni sokkal kényelmesebb velük.

De hogyan is néz ki egy ilyen kép a gyakorlatban?

Ha összeillesztjük a kettő vagy több objektív képét, mindig egy 2:1 képarányú panorámaképet vagy panorámavideót kapunk. Ennek jó nagy felbontása van: videó esetében minimum 5,7K vagy akár 8K és 11K körül. A legkisebb használható felbontás itt 4K, de leginkább az 5K feletti méret az ajánlatos.

Amikor ezeket a felvételeket 360 fokban nézzük vissza, akkor azonban ez a hatalmas felbontás már kevésbé érvényesül, ugyanis belenagyítva, mindig a videó egy adott „darabját” látjuk csak. Értelemszerűen egy FullHD monitoron még 5,7K esetén is sokkal kevesebb pixelt látunk, mint egy hagyományos HD videónál.

Ahogy az alábbi ábrán is látszik, a manapság standard felbontásnak számító 5,7K méretnél a 360 fokban megnyitott videó-részlet valamivel kisebb lesz a fullHD (1080p) felbontásnál.

És ezzel el is érkeztünk a következő, minőséggel kapcsolatos kérdésig. 

Miért ilyen "rossz" a képminőség?

Nos, a válasz egyrészt az előbbi dolgokban rejlik: tehát hogy egy 360 fokos videót sosem szabad, nem is lehet összehasonlítani egy hagyományos videóval ilyen szempontból. Teljesen más műfaj, és előreláthatóan csak jó sokára érjük el, hogy egy 15K méret feletti felbontásnál a videóba belezoomolva fullHD-nak megfelelő módon lássunk minden apró részletet.

Azonban van egy másik probléma is. Ahogy említettem, itt minimum 5,7K méretű videóról van szó, amit sok hétköznapi célú számítógép még nem tud kezelni. Egy átlagos, irodai felhasználású asztali gépen vagy laptopon erősen akadozhat a lejátszás, ha valaki ezen a felbontáson próbálkozik meg vele. Így lehet, hogy egyszerűen a gép teljesítménye, vagy az alacsony internetsebesség miatt a YouTube automatikusan egy kisebb felbontásban nyitja meg a 360 fokos videót, ami viszont egy rossz lejátszási minőséghez vezet. Ugyanis amiatt, hogy mindig csak a teljes kép egy részletét látjuk, 4K-s lejátszási méret alatt ez a formátum nem annyira élvezhető, akármilyen nagy méretű is az eredeti videó.

Ilyen esetben két dolgot tehetünk. Egyrészt, megpróbálhatjuk manuálisan a legnagyobb felbontásra állítani a lejátszást. Előfordulhat, hogy a gép még megbirkózik vele, annak ellenére, hogy a YouTube más beállítást javasolt alapértelmezettként.

Természetesen, a YouTube mint minden videónak, a 360-as videónak is alapból lerontja a minőségét. De ahhoz képest, így már elfogatható képet kellene kapnunk.

A másik megoldás, hogy számítógép helyett használjunk okostelefont vagy táblagépet. Egyrészt, sokkal jobb a videók kezelhetősége, mintha egérrel nyúlkálnánk benne, másrészt a korszerű okoseszközök sokkal jobban kezelik a nagy felbontású videókat, így akadozás mentesen, a legnagyobb felbontásban nézhetjük őket. Ráadásul, a nagyobb pixelsűrűségű kijelzőkön sokkal élesebb lesz a kép, mint egy számítógép monitoron.

Viszont sajnos, amíg a technológia nem tart ott, hogy az internetsebesség és az átlagos számítógépek teljesítménye lehetővé tegye a 10-12K-s videók lejátszását hétköznapi körülmények között, ez a probléma mindig ott lesz. Hiszen kisebb felbontásban nézve, mindig azt látjuk majd, hogy egy 360 fokos videó „rosszabb”, mint egy hagyományos – hacsak nem tudjuk ténylegesen teljes felbontásban lejátszani őket.

A technikai kérdések mellett azonban többször találkoztam részben tartalmi jellegű kérdésekkel is. Olyan videók kapcsán merült ez fel, ahol virtuális "idegenvezetőként" én magam is szerepeltem. Először kicsit értetlenül álltam egy-egy ilyen kérdés előtt, de később rájöttem, mire is gondolnak, amikor azt kérdezik:

Miért mindig csak „én” látszom?

Nos, mint kiderült, ez tipikusan az az eset, amikor valaki, aki soha nem látott még 360 fokos videót, elindítja, hátradől, és úgy nézi végig, mint egy hagyományos filmet.

És valóban, ebben az esetben előfordulhat, hogy a képernyő közepén mindvégig én látszom, és aki nem kezd el körülnézni a virtuális térben, folyamatosan engem lát egy-egy úti film során. Ez alapvetően azért van, hogy ne zavarjam össze azokat a nézőket, akik "rendeltetés szerűen" használják a videót. Fontos, hogy a számukra kijelöljek néhány konkrét irányt, hogy mindig tudják, mire számíthatnak, mit hol találnak majd a videóban, a virtuális térben. (Például az idegenvezető mindig ugyanabban az irányban legyen.)

Tehát, ha valaki anélkül nézi végig a filmet, hogy bármerre elfordulna a virtuális térben, előfordulhat, hogy tényleg végig csak engem lát, ahogy ott állok, mászkálok, beszélek, de a környezetből nyilván már jóval kevesebb látszik. Ahhoz el kéne fordítani a képet. Ez egy ilyen interaktív műfaj.

Szóval gondoltam, hogy ezennel tisztázok néhány dolgot, azok alapján a visszajelzések alapján, amiket szoktam kapni. Ezen kívül persze, minden más, éppen aktuális kérdésben folyamatosan igyekszem válaszolni a videók alatt. De többnyire ezek azok a kérdések, amik igazából nem nagyon tartoznak soha a tárgyhoz, és nem az egyes úti filmekhez vagy oktató anyagokhoz, technikákhoz kapcsolódnak, úgyhogy ezért is emeltem ki őket így, külön.

Hogyha mindezek után kíváncsi vagy a 360 fokos úti filmjeimre, iratkozz fel a csatornámra, és nézz körül a videó lejátszási listáim között!