A Kis-Balaton térségében barangolva ezúttal a kápolnapusztai bivalyrezervátumba látogatunk, ahol a bivalyok mellett kisebb háziállatok, kecskék és szamarak is várnak ránk. Nézz körül velünk 360 fokban, miközben a téli pihenőjük után ébredező bivalycsordával ismerkedünk meg.

(A tökéletes VR élmény érdekében mobileszközön a címsorra kattintva nyisd meg az alábbi videót - ne a "lejátszás" gombra kattints! Az optimális felbontás érdekében lejátszáskor állítsd be az 5K képfelbontást.) 

Nyugat magyarországi felfedezőutunk során úgy döntöttünk, hogy kicsit közelebb szeretnénk kerülni a természethez, és a szeszélyes tavaszi időben ezúttal egy különleges tanyára látogatunk ki.

Itt él Magyarország legnagyobb vízibivaly-populációja is, ám rajtuk kívül sok más tanyasi állattal, szamarakkal és kecskékkel is találkozunk.

Egy kis sétára indulva a bivalyistálló körüli "tanösvényen", látszik, hogy az állatok hatalmas területen barangolhatnak, miközben mi magunk is testközelből láthatjuk az élőhelyüket, illetve a kihelyezett információs tábláknak köszönhetően még jobban jobban megismerhetjük őket.

A rezervátum eredetileg a hazai bivalyállomány génmegőrzésére jött létre, és a több évtizedes, kitartó szaporító munka eredményeképp ma már 200 fölöttire tehető az állomány létszáma.

Ez különösen szép teljesítmény, ha figyelembe vesszük, hogy egy bivaly esetében több mint egy éven keresztül tart a vemhességi időszak - tehát viszonylag lassan szaporítható állatokról van szó. Ráadásul a bivaly-bikákat mindig más-más tenyészetből hozzák ide, hogy elkerüljék a rokontenyésztést és a beltenyészet kialakulását. 

Ha 20 fok fölé emelkedik a hőmérséklet, a hatalmas állatok csapatokban vonulnak a vízhez fürdeni. De jelenleg még leginkább a téli menedék, az istálló közelében táboroznak, és nem nagyon távolodnak el onnan. A dombtetőn álló kis faházikó közelében falatoznak, és gyűjtenek erőt a szezonra.

Bármennyire is kemény, a jég hátán is megélő jószágoknak tűnnek, valójában a hideget nehezen viselik. És bár leginkább a borjak érzékenyek a hidegre, ezzel együtt az itteni állatok a decembertől márciusig tartó időszakot többnyire az istállóban vészelik át, és csak aztán térnek vissza a "természetbe".

A bivalyok hosszú évszázadok óta, mindig is az emberek mellett álltak: különlegességük és szépségük mellett, haszonállatként tartották őket. Erejük miatt egyrészt mezőgazdasági munkavégzésre is kiválóan alkalmasak, de az átlagosnál magasabb zsírtartalmú tejüket a gasztronómiában is jól ismerjük. Ugyanis a bivalytej a mozzarella sajtok legfőbb alapanyaga.

Annak ellenére, hogy így, a kicsit hidegebb időben még kevésbé voltak aktívak, öröm volt találkozni ezekkel a kevésbé hétköznapi tanyasi állatokat. És bízunk benne, hogy egy következő látogatás alkalmával már csordákban vonulva látjuk őket viszont, ahogy kihasználják a számukra fenntartott hatalmas réteket és legelőket.

Mert hát, ahogy a madárhangokból is hallatszik mindenfelé, lassan ébred a természet, itt a Kis-Balaton környékén. 

Hogyha kíváncsi vagy a többi 360 fokos úti filmemre, iratkozz fel a csatornámra, és nézz körül a videó lejátszási listáim között!