Járd körbe velem a világhírű Oroszlánsziklát, a Sigiriya hegyét és kertjeit Sri Lanka középső vidékén.

Az UNESCO Világörökség részeként számon tartott látványosság Sri Lanka egyik első számú turisztikai célpontja. Megmutatom az ősi vízi kerteket, a tükörfalat és a nem mindennapi lépcsőrendszert, melyen keresztül most tériszony nélkül juthatsz fel a 200 méter magas csúcsra.

Út közben még mókás és barátságos makákó majmokkal is találkozunk: figyelj, légy résen, nehogy lemaradj róluk! :)

(A tökéletes VR élmény érdekében mobileszközön a címsorra kattintva nyisd meg az alábbi videót - ne a "lejátszás" gombra kattints)

A Sigiriya sziklát az őt körülvevő ősi kerteken keresztül közelíthetjük meg. Sigiriya valójában egy ókori kőerőd Sri Lanka középső területén, és ami megmaradt belőle, mára az Unesco világörökség része. 

A lent látható vízi kertek szimmetrikusan épültek fel ezen a területen, és a kis tavak és szökőkutak mind a  sziklától délre található nagy mesterséges tóhoz kapcsolódnak egy földalatti csatornahálózaton keresztül. Vizüket onnan nyerik.

Ez a kert a világ első épített kertjeinek egyike, csatornákkal, gátakkal, és persze tavakkal és szökőkutakkal. És a romjait elnézve, csak elképzelésink lehetnek az egykor itt felépült palotakomplexumról és a kertekről. Mindenesetre, nem véletlen, hogy a világ nyolcadik csodájaként is szokták emlegetni.

A fő látványossága, a vulkanikus kőzetből létrejött hatalmas szikla kétszáz méterrel emelkedik a környező dzsungeles terület fölé, tetején az egykori fellegvár romjaival. A sziklához közeledve, a sík területeket elhagyva, hamarosan már meredek lépcsőkön vezet az út fölfelé, és körülöttünk mindenhol az egykor épített környezet nyomaival találkozunk.

A véget nem érő lépcsőket kőfalak övezik, és időnként a hegyoldalban kialakított kisebb-nagyobb teraszokon pihenhetünk meg, ahonnan csodás kilátás nyílik a lent elterülő vízi kertekre.

A környék állandó lakói manapság a makákók, akikkel lépten-nyomon testközelben is találkozhatunk, és akik a sziklaperemeken ülve, vagy a fákon játszadozva töltik itt a napjaikat, de az erre járó emberektől sem tartanak, és szívesen vegyülnek velünk. Olykor meglepő módon még a legmeredekebb részeken is barátságos majmokba botlunk, akik hol a falakon, korlátokon ülnek, hol kicsit bevállalósabb módon le is csúszkálnak a meredekebb felületeken.

Állítólag a fellegvár főbejárata eredetileg egy hatalmas oroszlánt formázott. Ma ennek monumentális a kőszobornak csak a mancsai vannak meg lent, a nagy szikla tövében. A két karmos mancs között indul az a keskeny lépcsősor, ami a szikla tetejére vezet, és állítólag régen odafönt volt egy hatalmas oroszlánfej is.

Az oroszlánszikla tetejére ma egy meredek fémlépcsőn juthatunk fel minden különösebb biztonsági intézkedések nélkül. Mégis napi szinten hatalmas tömegek teszik meg épségben ezt az utat. Az igen kis lábméretre tervezett lépcsőkön fölfelé még viszonylag egyszerűbb a dolgunk, mert a lábunkat a fokok között előre ki tudjuk dugni. Ám lefelé, amikor az ember fél lábfeje lelóg, sokkal kellemetlenebb járni rajtuk.

A hegycsúcsra érve aztán megpillantjuk az egykori fellegvár romjait. A legenda szerint a hegynek ezen a végén, a mancsok fölött volt a hatalmas faragott oroszlánfej is. De elképzelhető, hogy ez a grandiózus építkezés soha nem valósult meg, és valójában csak a mancsok készültek el. Mindenesetre, az biztos, hogy itt már nem csak a csupasz sziklafalat látjuk, hanem egy határozottan emberi kéz által alakított területet.

Történészek szerint már az időszámításunk előtti 3-dik században is életek itt Buddhista szerzetesek (noha nem épp itt a hegytetőn, hanem a szikla oldalába vájt barlangokban). A palota aztán a Krisztus után 5-dik században épült ide, amikor Sigiriya királyi székhely lett. Itt, a hegy középen az egy egykori palota alapjait és falainak a romjait találjuk, míg lejjebb medencéket, ember alkotta teraszokat láthatunk.

A környék annak idején óriásméhek miatt válhatott lakatlanná, melyek még ma is megtalálhatók a Sigiriyánál. Felfelé jövet több figyelmeztető táblát is láttam, de szerencsére ma megúsztuk a nagy méhtámadást. Ám állítólag voltak olyan látogatók, akiket nem engedtek fel ide, mert épp ellepték a hegyet a méhek.